A szeretet gyógyít – A szegények orvosa
Mielőtt a csodálatos és igaz tényeken alapuló film részleteibe belemélyednénk, idekívánkozik, hogy nekünk, magyaroknak is van Moscatihoz hasonló orvos példaképünk: a „szegények hercegének” is nevezett, két magánkórházat alapító szemészorvos, Boldog Batthyány-Strattmann László (1870–1931).
Visszatérve az olasz orvos nagysághoz, amikor ajánljuk ezt a filmet, először is azt emeljük ki, hogy bár mély vallási és szellemi üzenete van, mégis adható olyan embereknek, akik valami miatt idegenkednek, félnek a spiritualitástól. Ebben a filmben nem a dogmákon, a tanításokon van a hangsúly, hanem a tetteken, így észrevétlenül és finoman csepegteti bele a néző lelkébe az égiek legfontosabb üzeneteit. Legyen szó akár vallásos, akár ateista, idős vagy fiatal nézőről, nem nagyon tudják abbahagyni a filmet, ha elkezdik, mi több, a végére mindenképpen más emberré válnak. Jobbak, többek, önzetlenebbek akarnak lenni, mint előtte.
Ahogyan a spirituális filmművészet négyrészes remekművében, a Karol című filmben a nézőben valóságos szentség iránti láz gyullad fel és II. János Pál pápa válik a példaképévé, úgy a „szegények orvosát” látva vágyni kezd arra a „magas szintű romantikára”, ami Giuseppe Moscati életét átjárta. A néző másokra odafigyelő, életét feláldozó, a szegényekért élő orvossá akar lenni. Egy szabad és független emberré, akinek egyetlen kötöttsége, hogy önmaga helyett mindig mások szenvedésének az enyhítését keresse.
A filmművészeten keresztül ható jó példa nagy segítség lehet. Minden művészi ág fontos feladata kiutat mutatni a mai kor emberének. Nem mindegy, kik a példaképeink, akiket követünk és fontos feladatunk a fáklyavivőként előttünk világító példaképeket felfedeznünk és mások számára népszerűsítenünk.
Bár Moscati fáklyavivő volt, az ösvényt – korának negatív tendenciáival szemben – egyedül kellett kitaposnia. Már fiatalon arra törekedett, hogy a szakmai tudáson alapuló diagnosztika és kezelés mellett kiegészítse a gyógyítási folyamatot a betegre való odafigyeléssel, a beteg meghallgatásával és legfőképp a szeretet gyógyító erejével. Moscati, aki Nápoly leggazdagabb köreiben forgott, már igen fiatalon válaszút elé került: vagy a karrierjét építgeti és munkája után bálokon és kellemes rendezvényeken vesz részt, vagy pedig szabadidejét a szegényeknek szenteli és karrierje helyett az emberek és a betegek odaadó szolgálata mellett dönt. Miután választása megszületett, éjt nappallá téve dolgozott, és betegeivel, a kiszolgáltatott szegényekkel töltötte idejét. Gazdag és befolyásos szerelme elhagyta, mert nem tudta vállalni Moscati sorsát, gazdag barátai kiközösítették, de ő se jobbra, se balra, se hátra nem nézett, hanem csak a betegeire figyelt.
Mellette persze képezte magát, új gyógyítási módokat kísérletezett ki, mindent egy cél érdekében: hogy segítsen!
„Tudnotok kell: akár egy gesztussal is enyhítitek a beteg fájdalmát, vagy néhány helyes szóval, öleléssel, nem csak rideg orvosi receptekkel. Ilyenkor érezzétek az isteni energiát, ami átmegy rajtatok. Meghallhatjátok a szív dobbanásait, a lélegzés ritmusát. Ha megtaláljuk ezt az erőt, felerősödhetnek az ösztöneink, melyek segítenek a diagnosztizálásban.”
(Moscati doktor tanítványaihoz intézett szavai)
Amikor Nápoly lakosságát az elhatalmasodó szegénység sújtotta, ő ingyen kezelte saját lakásán a szegényeket, egyeseket az ágyába fektetett, sőt a gyógyszer megvásárlására is adott pénzt. Amikor neki is elfogyott, eladogatta a műtárgyait, sőt a bútorait is. Közben a mi Szent Erzsébetünkhöz hasonló élményei voltak: mélyen megélte, hogy Krisztus él minden szenvedő betegben. Önátadásának mértéke, intenzív, rendkívül aktív élete hamar felőrölte fizikai testét: 47 éves korában távozott a fizikai világból.
Élete üzenete – mely Jézus Krisztus életének üzenete is – a szeretet gyógyító erejére hívja fel a figyelmet. Fontos ez az üzenet minden embernek, de különösen a napjainkban mély válságát élő orvostársadalomnak. Moscati példája, az általa kitaposott ösvény követése mindannyiuk számára nagy segítség lehetne. A szeretet gyógyít – A szegények orvosa olyan alkotás, amelyet a tananyagukba kellene iktatni azért, hogy minél kevésbé legyen a gyógyítás materiális és lélektelen. Hogy megértsük, a szenvedésben élő, átszellemült betegtől többet kap az orvos, mint az orvostól a beteg. Hogy az odafigyelés, az együttérzés és a feltétel nélküli, elfogadó szeretet fontosabb, mint a fizikai orvosságok. Hogy minden orvosi cselekedetnek alázatból és irgalomból kellene fakadnia!
dr. Torgyán Atilla
(Megjelent az Etalon Film gondozásában – www.etalonfilm.hu)