Assisi Szent Ferenc – Isten szegénykéje

Amikor Ferenc ellene mondva a bűnnek, mindenét odahagyva elkezdte az evangéliumok hívásához igazodó tiszta életét, váratlanul követők ezrei érkeztek. És most is csodálják Ferencet, és egy hatalmas várost emeltek élete színhelyei fölé. A világnak tetszik hát! És mégis, szinte senki sem követi őt. Pedig naponta ezrek, tízezrek látogatják élete helyszíneit, sóvárogva, megédesedve. És mégsem változtat szinte senki. Fellelkesülve megnézik a szép képeket, szívják az édes, még mindig megrészegítő levegőt, csellengenek, nézelődnek. És – tisztelet a kivételnek – senki sem kiált fel: Heuréka! Megtaláltam! Változtatni akarok! Ha valaki tényleg szíve mélyéig átengedné a poverello üzenetét, mély bűnbánatot tartana, majd életében, lelkében mindent kiürítene, felforgatna és átalakítana. És a nagy kérdés itt él a világban és a Mesterek lelkében: Mi kell ahhoz, hogy ez a változás az emberi szívek mélyéről elinduljon?

 

Mielőtt Ferenc életében, és életének mély szimbolikus üzeneteiben elmélyednénk, fontos felismernünk, hogy az a Ferenc kép, amit a világ ma ápol róla, számtalan félreértést és a valósághoz képest sok torzulást tartalmaz. Ennek a cikknek elsődleges feladata ezeket a félreértéseket kitisztázni. Élete a nagy klasszikus zeneszerzők és írók sokaságát ihlette meg: maga Liszt Ferenc is komponált róla művet. A modern zeneszerzők közül Marco Frisina, az olasz zeneszerző pap gyönyörű oratóriumát, ill. a „Legyetek jók, ha tudtok” c. film zenéjét is szerző Angelo Branduardi Francesco-ról készített lemezét emelem ki. A nagy modern írók közül például Kazantzakisz, a híres görög író, Isten szegénykéje c. varázslatos könyve, Hermann Hesse legendái, míg a modern életrajzírók közül Walter Nigg összefoglaló életrajzai vihetnek Ferenchez legközelebb. A Ferenc életéről készült könyvtárnyi irodalom közül fontos elolvasni az életéről készült kissé talán túlságosan romantizált két gyűjteményt: a Fiorettit és a Perugiai legendát, valamint Celanói Tamás híres életrajzát (ez az első nagy életrajzi írás róla). A róla készült filmeknél a túl romantizálás a fő probléma. Talán életéhez, illetve lelkületéhez legközelebb a Ferenc, Isten lantosa c. Rossellini film visz illetve a Klára és Ferenc, ami egy valóságos idillikus elhívás Ferenc, Isten szegénykéje követésére. Továbbá készítettek már róla és Kláráról musical-eket is és számtalan dalt, költeményt írtak főleg leghíresebb verse, a Naphimnusz hatására.

Most pedig vegyünk egy nagy levegőt és próbáljunk behatolni a ferences lelkiség mélyére! Szent Ferenc megértéséhez legelőször azt a romantikus képet kell elengednünk, amit a mai világban oly sokszor kiemelnek. Életére inkább egy mély és következetes radikalizmus a jellemző. Gyakorlatilag a katolikus egyház nagy reformációja Szent Ferenccel kezdődött és a lutheri – kálvini reformáció csak a második hullám volt. Az ember, aki ezt a reformot véghezvitte, 1182-ben, a középkor egyik legsötétebb időszakában született. Összesen 44 évet élt és ebből 25 évre ő maga, mint elvesztegetett évekre tekintett. 25 évesen történt híres átfordító élménye a San Damiano nevű kis templomban, ahol Krisztus a kereszten egy látomásban megszólalt neki és felszólította őt, hogy építse fel a düledező istenházát. Ezen találkozás hatására a bűn helyett a bűnbánat szelleme hatotta át az egész életét. Ettől kezdve napjai 19 éven át haláláig szüntelen vezekléssé váltak, melyben a legradikálisabban ellene mondott az érzékek mindenféle csábításának és az evangéliumok igéinek szó szerinti betartására törekedett. Tudjuk, hogy még saruját is levetette, durva darócruhában járt, ha főtt ételt kapott, hogy ízét elvegye, gyakorta hamut szórt bele, és folyamatos nélkülözésben tartva magát, arra törekedett, hogy ellene mondjon test és lélek minden csábításának.

Fontos itt kiemelnünk, hogy amit ő az „elvesztegetett évek”-nek nevezett, azt ma már a „megismerés évei”-nek hívhatnánk. Ekkor élte át a bűn ízét, látta hová vezet az érzéki gyönyörökkel teli hedonista élet, a pénz szeretete, stb. Fontos kiemelnünk: ekkor ismerte meg a bűnt és pusztító hatását az emberi testre és lélekre. És fontos felismernünk, hogy a bűn természetébe való belemélyedés nélkül sem bűnbánat sem valódi mély és őszinte megtérésélmény nem jöhetett volna benne létre!

Ekkor jött Ferenc életében az a pont, amit a ferences romantika annyira kihangsúlyoz: Francesco mindenét a szegényeknek adta, szakított apjával, sőt még összes ruháját is visszaadva, a szülői házból teljesen lemeztelenedve, ruha nélkül új életet kezdve távozott. Ekkor vetette le még a cipőjét is és kezdte el újraépíteni a San Damiano és Porziuncola templomokat. Fontos kiemelnünk, hogy Ferenc életének – mivel Krisztus követője (igazi tanítványa) volt, minden tette szimbolikus és élete fő eseményeinek a sorrendje is nagyon beszédes. Fontos szimbólumok a vérségi köteléktől való elszakadása és minden világitól való lemeztelenedése. Első élményeit nevezhetnénk egyfajta kenózisnak is, ahol a kiürített és minden világitól és érzékitől megtisztított ember-kehelybe be tudott áradni az isteni Ige. Tulajdonképpen Ferenc a gazdagok kellemes életéről lemondva beállt koldusnak, moslékot evett, önként osztozott a legszegényebbek sorsában és szüntelen koplalásban, aszkézisben tartotta magát. Az emberek egy ideig szó szerint hülyének nézték, verték, játékszerként kezelték, megalázták és gúnyolták. Ő pedig dalolva (szó szerint!) vállalta mindezt, és ártatlan, együgyű lelkületben még örült is, hogy megaláztatásaiban közelebb kerülhet az ő példaképéhez, Krisztus Urunkhoz. Felületesen nézve oly könnyekre fakasztóan romantikus mindez. De a gyakorlatban végletekig megterhelő, Isten segítő lehelete nélkül oly hamar a kínok és földi halál felé segítő. Viszont Ferencet láthatóan átjárta az Úr. Ennek jele, hogy minden nélkülözés közepette áthatotta őt az áhítat és imádság szelleme. Őszinte öröm és vidámság, sőt a tiszta lelkiismeret békéje állt a szenvedések mögött. Mindezeket ki is hangsúlyozta első regulájában és végrendeletében. Amikor nevet kellett, hogy adjon az útnak és követőinek, minoritáknak, kisebb testvéreknek nevezte magukat, utalva az alázat és szerénység fontosságára. Később, amikor már egyértelművé vált a számára, hogy szó szerint az Isten házát, az Egyházat kell az alázat és szelídség útján újraépítenie, mindig újra és újra hangsúlyozta a szent egyszerűséget és szegénységet. Ezért utasított el következetesen minden tulajdont, kényelmet és tudósi hozzáállást. Az első szerzetesek a legszerényebb módon, fedél nélkül vagy barlangokban laktak. Ha felsétál az ember az Assisi város fölötti Subasio hegyre és felkutatja az első szerzetesek barlangjait, láthatja, hogy még ott is arra törekedtek, hogy minél kevesebb mód legyen kényelmük gyakorlására. Leo testvér barlangja rendkívül keskeny és két oldaláról átfújt rajta a hideg szél. Masseo testvéré félkör alakú, szinte alig lehet benne lefeküdni. A világi életében nagyon gazdag Rufinóé pedig olyan alacsony, hogy még guggolni se lehet benne.

A csoda az volt, hogy Ferenc nagy és váratlan önátlépése után valóságos szent láz kezdett kialakulni. Az ő „szent őrültsége” szó szerint, mint egy jó értelemben vett fertőzés terjedt el, méghozzá nagyon gyorsan. Először a szintén nagyon gazdag Quintavalle-i Bernát testvér érkezett, majd sorra egyre többen. A korabeli leírásokból jól körvonalazódik, hogy az első követőket mintha egy Krisztusi mágnes vonzotta volna be. És minden első tanítványnál ott volt a lelkesedés tüze, a szegénység és alázat iránti vágy, az egyszerűség akarása. Ahol pedig a lélek korrekciójára szorult, Szent Ferenc közelében gyorsan megtörtént! Ha valaki szívét felajánlva végigjárja a szent életéhez kötődő helyeket, megérezheti a „szent egyszerűség és önként vállalt szegénység” szellemét. Ez az erő árad az Angyalos Boldogasszony Bazilikában lévő Porziuncolából (itt volt a 2. közösségi hely és Assisi Ferenc halála is), a Rivotornóból (ide van beépítve az első kis kunyhó), a San Damianóból (ahol Krisztus először szólt Ferenchez), a Szent Klára Bazilikából, ahol Klára sírja és a híres kereszt található, végezetül pedig a Szent Ferenc Bazilikából, ahol például Leo, Matteo, Angelo és Rufino sírjai és Giotto híres freskói vannak. El nem lehet mondani azt a finom, édes ízt, ami ezekből a helyekből árad. Érezni, szentek gyülekezete jött le a földre, hogy megmentse a világot és a céljától, küldetésétől letért katolikus egyházat. Koplalás, virrasztás, hideg földön alvás, állandó ön-megtagadás, ima és tisztítás, állandó betegségek és önként vállalt szenvedés. Csak a szent extázis és áhítat szellemének segítségével vihető végbe mindez. Klára, Ferenc és néhány testvér pedig megcsinálta!

No, de ne menjünk a dolgok elébe, mert most jön Ferenc és követői életének legfontosabb része. Tudjuk, hogy Ferenc se magántulajdont, se szervezett szerzetesrendet nem akart. A régi iratokból az is jól látszik, hogy Ferenc tudta, csak kevesen lesznek, akik az evangéliumokhoz hű, érzékeket és a világot megtagadó életmódot meg tudják tartani. Viszont a követő egyre több lett, köztük sok olyan is, akik nem tudták hosszú távon és a nélkülözések közepette Ferencet követni. Lettek női követők is, akik fizikailag több védelemre és klauzúrára szorultak, mint a zord és harcokban megedzett umbriai férfiak. Az egyre több követő, akik különböző szinten voltak, szervezeti formát és rendszert igényelt. Ferenc, aki mindig engedelmes alázattal volt a katolikus egyház felé, elzarándokolt a pápához, III. Incéhez. A pápa nagy aggodalommal figyelte a „szent őrületet”. A filmek egyfajta egyház-reklámot csináltak Ferenc és a pápa találkozásából, de a történelem tényeiből tudható, hogy a pápa tartott nagyon a poverellotól. Vagy őrült vagy pedig valamiféle a valdensekhez hasonló eretnekség – ezektől tartott leginkább. Bár látott egy jelentős álmot, de még ennek ellenére sem adott semmiféle jogi szentesítést Ferencnek és követőinek, viszont látva Ferenc alázatát és szerénységét, hagyta a működésüket. A helyzet azonban nem volt olyan egyszerű, hiszen Ferenc valóságos reformációt, katolikus forradalmat indított el az egyházon belül. Tulajdonképpen a ferences mozgalom tükröt tartott az egyház elé, és az egyházi vezetők nem szívesen néztek bele ebbe a tükörbe. Látnunk kell: Ferenc sok egyházi előírást, sőt az egyház kényelemre és megalkuvásokra épült rendjét kérdőjelezte meg az evangéliumok maga módján való követésével. Ferenc egyfajta árnyékembere lett az Egyháznak, és létezésével drasztikusan odatolta elé saját, eddig fel nem ismert és elő nem hozott árnyékát. Az Egyház viszont nem akart ezzel az árnyékkal foglalkozni. Innentől kezdve Ferenc és a ferences lelkiség története egy nagyon komoly tanulmányt érdemelne, hiszen kiválóan megmutatkozik benne, az ellenerők hogyan tettek meg mindent azért, hogy Ferenc művét alattomos módon meggyengítsék.

Külön érdekesség, hogy a tárgyalásokat Ferenc rendjének elfogadtatásával kapcsolatosan Ugolino bíboros, a későbbi IX. Gergely pápa vezette. A későbbi pápa ellene volt a magántulajdon elvetésének és a tudományok távoltartásának. Ferenc rendjét igyekezett a világhoz és a többi elfogadott szerzetesrendhez hasonítani. Igyekeztek beleszólni a rend működésébe. Amikor Ferenc keleti missziós útjára ment, mire visszatért, valóságos forradalom tört ki a szigorú Ferenctől származó regula szabályai ellen. Élet-halálra kezdett menni a játék tanítványok és Mester között, és a tanítványok, akik még nem voltak készen a teljes önátadásra, harcba kezdtek a szigorú szabályok ellen. Emlékezzünk vissza, például Buddha és Hirám Abiff életében is volt egy ilyen élet-halálra szóló lázadás! Tulajdonképpen az egok harca volt ez, mert az ego túl soknak érezte megtöretésének útját és fellázadt, hogy hatalmát visszaszerezze. Amikor az endúra útján az ego a legutolsót rúgja, egy olyan túlélési ösztön indul ki belőle, mint abból, akit folytogatnak. Rúg, kapálózik, gyilkolni tudna azért, hogy korábbi életét és központi pozícióját megtartsa!

Ferenc életében minden mestere Jézus Krisztus életének mintájára zajlott. Például neki is 12 fő tanítványa volt, sőt az egyikük Júdáshoz hasonlóan el is árulta a rendet, sőt ez az ember később ugyanúgy, mint Júdás, felakasztotta magát. Továbbá a Getsemáné élménye Ferenc életében is ott van. Ez Alverna hegye. Ide akkor és azon a ponton vonult vissza, amikor látta, hogy a „titkos féreg” rendjébe már beférkőzött. Bár szemeit könnyesre sírta, tulajdonképpen elfogadta az egyház akaratát és rendjének alakulását, ő pedig vezekléssel, böjttel, aszkézissel és imával küzdött a negatív erőkkel szemben. Mi is történt? A testvérek egyházi segítséggel maguk döntöttek a szabályok enyhítése mellett, és csak igen kevesen maradtak meg a Szent Szegénység és az evangéliumok következetes megtartása mellett. Tulajdonképpen azzal, hogy „felhigult” a rend, kezdett elidegenedni saját lényegétől. Maradtak a rendben a kezdeti szellemiséget megőrző „sarutlanok”, ők folytatták a regula szellemében való életet, valamint sokan egy kényelmesebb lazább regula szerinti életet követeltek.  Ferenc háromszor írt regulát, és írt egy fontos végrendeletet. Ezekben az írásokban minden lényeges dolgot elmondott, majd a teljes visszavonulást választotta, tele belső fájdalmakkal, kíméletlen aszkézisbe fogva, egyfajta belső magány és magárahagyottság állapotában. Végül is sötét éjszakája legmélyén, itt az Alverna szent hegyén kapta meg azt az öt sebet, amit később Pio Atya is pontosan 50 éven át hordozott. A katolikus misztika úgy tartja, hogy a Megfeszített egy szeráfi lény képében megjelent Ferencnek és perzselő sugárral Krisztus sebeinek a helyén (tenyerein, lábfejein és oldalán) átlyukasztotta őt. Ezt követően fizikai állapota még jobban legyengült, majd meg is vakult. A szent iratok beszélnek még gyomorbajáról, arról, hogy vért hányt, vízkórról és sok egyéb betegségről. Külön kiemelendő, hogy halálát, 1226. október 3. napján állítólag énekelve, örömmel fogadta, és azt mondta: „Köszöntelek halál testvérem.” Beszédes tény, hogy az egyház Ferenc végrendeletét nem sokkal halálát követően  rövid úton hatályon kívül helyezte, arra hivatkozva, hogy amikor Szent Ferenc a Végrendeletet írta, már nem volt rendjének a vezetője, ezért rendjére – bár arról írta! – már nem fejthet ki befolyást.

 

A minorita rend Ferenc halálát követő útja elég drámaian indult. Nem sokra rá Cortonai Illés lett a rend vezetője, aki egyfajta nagyszabású szervezetet igyekezett csinálni a minoritákból. Politizálni kezdtek, sőt előkelően éltek és elkezdték a világhoz való hasonulást. Illés állítólag úgy élt, mint egy herceg. Csak lóháton mutatkozott a nyilvánosság előtt és sok egyéb kedvtelésnek hódolt. A helyzet odáig fajult, hogy testi fenyítésben részesítette az eredeti regulát követőket. A történelmi tényekhez tartozik, hogy Cortonai Illésnek és társainak nem sikerült Ferenc művét teljesen tönkretennie. A ferences család hatalmassá nőtt. Ma csak Magyarországon 16 ferences rend illetve kongregáció működik. A ferences családon belül vannak tiszta, bimbózó, élő hajtások, és sokan élik Szent Ferenchez méltón az életüket. A Ferenc féle szellemiségben élő ferences követők nagy számú szentet adtak a világnak. A rend nagy szentjei közé tartoznak például Páduai Szent Antal, Pio Atya, Szent Bonaventura, Szent Klára és a ferences szentek naptárában szinte minden egyes napra esik egy szent. Assisi városa most olyan, mint a poverello földünkön meghagyott, élettel feltöltött teste. Aki oda belép, egy időre a szenttel válik eggyé és átalakul ott. Assisi Szent Ferenc, Isten szegénykéjének szelleme mind a mai napig él a világban. Ferenc minden ellenerős törekvés ellenére hozzá méltó követőin keresztül elérte célját és megvalósult a kereszténység nagy forradalma. 

Végezetül ki kell emelni azt, hogy Szent Ferenc életének minden drámaisága ellenére vidám, az Úrban örömet találó ember volt. Így ír testvéreihez regulájában: „Óvakodjatok attól, hogy komoly ábrázattal és szomorúságot színlelve járjatok! Ellenkezőleg, mindig frissen, vidáman és az Úrnak tetszőn viselkedjetek!”

 

Dr. Torgyán Atilla