Olvasósarok - Írások szentekről
Szentekről készült írások és méltatások.
Adni a feleslegből majd a nem feleslegből. Könnyen mondjuk ki ezeket a szavakat, de egészen más minőség az, ha valaki élete minden cselekedetével ezt igazolja. János pedig – az ember akit később Mathai Szent Jánosként jegyeztek be a kereszténység nagy alakjai közé – szembe találkozván az élet fő kérdéseivel, úgy döntött, hogy másokért szeretne élni.
„Mikor gyerek voltam el-elmentem a faluvégi kovácsműhelybe. Ott pokolian izzított a fújtató. Nem lelkesített a kalapács, amely mindig csak ütött. De szerettem, megértéssel néztem az üllőt, amely állta a kalapácsot és nem ütött vissza és minden ütésre keményebb lett...” Mindszenty maga saját gyermekkoráról jegyezte le ezt a szimbolikus és egész életét előrevetítő történetet.
„Ne feledd el: te azért jöttél a zárdába, és semmi másért, mint hogy mindnyájan nyomorgassanak, és alkalmat adjanak neked az önmegtartóztatásra…légy olyan, mint egy szobor, melyet az egyik kifarag, a másik megfest, a harmadik pedig aranyozással lát el..” Keresztes Szent János
Prohászka Ottokár a nagy magyar hittudós és szociális apostol, a 20. századi egyháztörténet egyik legkiemelkedőbb alakja, akit Mindszenty bíboros „a szentlélek gyönyörűséges hárfájának” és „a haza vezető tűzoszlopának” is nevezett.
Valószínű sohasem fogom elfelejteni azt az estét, amikor egy hosszú nap után, miután végigjártam Assisi Szent Ferenchez, a poverello-hoz (szokták őt így is, Isten szegénykéjének is nevezni) kötődő fontosabb helyszíneket, ott ültem a hatalmas Szent Ferenc Bazilika egyik kövének támaszkodva, és néztem a várost. Fölötte telihold, lelkemben béke, valahogy minden letisztult. A látkép olyan gyönyörű volt, valósággal lebilincselt. Tücskök cirpeltek és a háttérben ott a lágy, sárgás fényben tündöklő város. Szívemben boldogság. Igen, valaki végre megcsinálta! Teljes alázatban, ön-megtagadásban és önzetlenségben. A világban élve, de nem a világból! És lám, fogékony rá a világ! Vagy mégsem? ....
„Egyszer besúgták az érseknek, hogy János csavargókat és rossz nőket is befogad a házába. Miután az érsek felelősségre vonta a nagy ápolót, ő ezt válaszolta: Hogyha csak az igazakat fogadnám be, hamarosan üresen állnának a termeim, és akkor hogyan tudnék a bűnösökért dolgozni? De jöjjön el a házamba, kegyelmes uram és lássa saját maga! Úgy fogja találni, nem uralkodik ott semmiféle visszásság és csak egyetlen igazán rossz emberünk van, aki méltatlanul eszi az alamizsnában kapott kenyeret – és az én vagyok! „
Walter Nigg, a nagy protestáns vallástörténész építőmesternek, Isten építészének nevezi Szent Benedeket, aki regulájában a gyakorlati szerzetesség építőköveit rakta le.
„Aki azt akarja, hogy szeressék, bizonyítsa be, hogy szeret! Jézus Krisztus kicsiny lett a kicsinyekkel és hordozta gyengeségeinket. Ő a családiasság atyamestere. Akit csak a dobogón látnak, tanító és semmi több. De ha részt vesz a gyermekek játékában, akkor test- vérükké válik…” (részlet Don Bosco 1884-es levélből)
Szent Szerafim egyszerre volt tisztánlátó pap, aki a szeretet által egyesülve belelátott az emberi lelkekbe, sőt, ismerte a modern korba átlépő ember összes lelki nyűgét; illetve a legnagyobb egyszerűségben, kis kunyhóban élő remete, aki a világtól teljesen elzárkózott.